Imádok repülni mégha rossz is

Utazás a Dreamlineren

Mikor ezeket a sorokat írom, egy hatalmas repülőn utazok éppen. Már Kína területe felett járok, utazásom első állomása Sencsen (ezerféle képpen láttam már leírva ennek a városnak a nevét, próbálom a legmagyarabb verziót használni). Szerencsés vagyok, hiszen viszonylag gyakran utazhatok, bejártam már a fél világot, a másik felét pedig be fogom járni. Nem volt ez mindig így, de végül így lett és élvezem. Világot látni jó. Csak az a baj, hogy a világ nem tud hozzád helybe jönni, neked kell elmenni hozzá. És az bizony elég sok időbe telik, sokszor még repülőgéppel is, pedig ez aztán hasít, mint a villám. Ha nem ülnél még ilyen nagy gépen, akkor nagyjából úgy képzeld el, hogy három háromüléses sor van (persze ez kisebb mértékben cégenként és gépenként változhat). Ez most egy elég jó út, mert a Hainan Airlines elég jó légitársaság. Van konnektor a gépen, ingyen, rendszeresen hozzák a légiutaskísérők a vizet, kávét, akár alkoholt is (bár én nem iszom az utóbbit), és még multimédiás egység is van, aminek sok más hasonló géphez képest elég jó a kijelzője. Az más kérdés, hogy hiába is próbálkozol filmet nézni, mert a hozzá való fülhallgató képtelen elnyomni a hajtóművek robaját.

Miért mondom, hogy utálok repülni?

Szükséges rossznak érzem, hiszen ha például be akarod járni Ázsiát, nem nagyon van más választásod, repülőre kell ülni, hiszen egyéb közlekedési eszközzel eléggé strapás lenne oda eljutni (nem mondom, hogy lehetetlen, de tényleg csak az extrém kalandoroknak való). Fel kell tehát ülni egy repülőre, de a repülőn mindig kényelmetlen. Legalábbis a turistaosztályon, ahol én szoktam utazni. Nem szeretem, hogy nagyon szűk a hely, alig fér el a lábam, az ülések mintha szándékosan úgy lennének megalkotva, hogy ne támasszák meg a derekadat. A WC egy rémálom, hiába kezdi tisztán, ahol több tucat, sőt, néha több száz ember használ közös WC-t, ott hamar eluralkodik a kosz. A vizelettócsa a padlón minden repülőjárat mellékhelyiségének kötelező tartozéka. De a legrosszabb a dögunalom. Az ember megszokja a modern világban, hogy bármikor elérheti az internetet annak minden előnyével, pl. kapcsolatban lehetsz a családtagjaiddal, rákereshetsz valamire, ha érdekelni kezdett valami, és így tovább. Persze nagyon sok ember csak a saját butítására használja az internetet, de ők is megszokják, hogy ezt bármikor megtehetik. Már nem létezik az a világ, amibe én gyermekként belenőttem, ahol még "ha valaki elment, akkor el volt menve", azt hiszem, Hadházi László humorista fogalmazott egyszer így egy fellépésén, és ezzel nagyon telibe talált. Szokatlan tehát a hirtelen unalom, amikor felszállsz egy repülőre, és persze próbálhatsz védekezni ellene, vihetsz olvasnivalót, zenét, filmeket, játékokat, de akkor se fogod magad igazán jól érezni, hiszen a kényelmes kanapéd helyett a szűk ülésen kell az időt töltened. És akkor a repülésre való előkészületekről még nem beszéltem, amit szintén utálok. Például kimenni a reptérre, ami Magyarországon sajnos szégyenteljesen problémás (e sorok írásakor a 200E busz és a 100E busz áll rendelkezésre, a második a drága turistalehúzó járat, de azzal is méltatlanul sok idő alatt lehet csak kiérni a reptérre méltatlanul rossz utakon, most ebbe nem is megyek bele részletesebben, mert arról talán majd külön írok egyszer, hogy mennyivel jobb vagy néha éppen rosszabb tud ez lenni más országokban, de a lényeg, hogy nálunk jónak nem nevezhető a helyzet ezen a téren). Ráadásul a reptérkultúra is rettenetes a mi régiónkban lévő reptereken, kezdve a "nemzeti" repterünkkel. Az, hogy elveszik a vizedet, majd utána vedd meg 2-4 euróért, ha nem akarsz az úton szomjan dögleni, vagy az, ahogy "karámba" terelnek beszállás előtt, ahol persze nincs elég hely részben az eleve rossz tervezés, részben pedig a gyogyós utazók miatt, akik mind azt hiszik, hogy egy embernek minimum 3 hely jár, hiszen egy kell az ő seggének, kettő meg a csomagjainak. Itt hozzáteszem, hogy ezt reptere válogatja, de jellemző, hogy a jó repterekért Ázsiába kell menni. Összegezve: repülni elég nagy stressz és kényelmetlenség lehet.

De akkor miért imádom mégis a repülést?

Minden negatív élmény ellenére egy repülőn ülve lehet az átlagember is egy kicsit űrhajós. Ennél közelebb már nem tudunk jutni a csillagokhoz. Tízezer méteren már a kozmikus sugárzásból is nagyobb adagot kapsz és ha valahogy kidughatnád a fejed a repülő ablakán, hamar megéreznéd, milyen hideg hely a világűr, pedig még a Föld légkörében vagy. Ha olyan lenne a feneked alatti repülő, hogy van rajta rakétameghajtás is, akkor ez lenne az a magasság, ahol valószínűleg már bekapcsolnák, hiszen hagyományos hajtóművel már minden méterrel egyre lehetetlenebb lenne növelni a magasságot, hiszen rohamosan fogy a levegő. És pont ezért a szárnyak is elvesztenék a funkciójukat, tehát ha jól alád durrantanának ilyenkor egy rakétával, a sebességtől függően előfordulhat, hogy soha nem is tudnál már visszatérni a Földre (hacsak nincs ellenrakéta is azon a repülőn, ami pedig ugyebár nincs, merthogy rakéta sincs, hiszen ez az egész csak gondolatkísérlet volt). A lényeg, hogy amikor repülsz, lehet mondani, hogy karcolod a világűrt. Nem kellene már olyan sok és elmondhatnád magadról, hogy űrutazó vagy.
Ráadásul valóban van egy űrhajós hangulata a repülőnek. Ha az út során elereszted a fantáziádat, simán oda tudod magad képzelni egy Star Trek-űrhajóra. Segít ebben a sugárhajtómű brutális ereje is, amit felszálláskor érezhetsz. Tudod, amikor hirtelen meglódul a repülő és szinte hátba vág a gyorsulás (pedig ez még smafu egy igazi rakéta bődületes erejéhez képest). Az is egy hasonlóság, hogy egy zárt rendszerben létezel ilyenkor. Mestereségesen tartja a gép a légnyomást, víz, étel, kávé, annyi van, amennyit magaddal hoztál, ezért ha egy ilyen utazás során gondolod végig, hogy miért "isszák a saját pisijüket" az űrhajósok (szándékosan leegyszerűsítve mondtam ezt, hogy ha ez meglep és érdekel, olvass utána magad). És úgy általában egy mesterséges környezetben vagy, ahol csak egy vékony fal választ el az azonnali haláltól. Tehát simán érezheted magad a repülőutad erejéig egy űrhajóban. És én ezt fantasztikusnak találom.

Az ember csodálatos dolgot alkotott a repülővel

Minden repülőutam során eszembe jut, hogy milyen lenyűgöző faj vagyunk, hogy ilyen fantasztikus gépeket alkotunk, mint a repülőgép. Ezt csinálja utánunk a delfin, ha tudja, nem igaz?

De mégis fontos az alázat, hogy tudjuk, hogy hol a helyünk

M.

Miért a nagy felni az új módi?

É.